Most még nekrológ helyett...
(Nesztor Iván 60. születésnapjára, az ő stílusában...próbálkozva)

Már megtestesülése, mely messze megelőzte gyermekkorát, derékba törte korán bontakozó tehetségét. Egészséges exhibicionizmusa - melyen máig tettenérhetők a súlyos pre-, peri- és postnatális hatások - már abban megmutatkozott, hogy két öccsét évekkel maga mögé utasítva, fejét előre szegve nézett elsőként szembe az őt ellenségesen fogadó, rideg világgal. Eme nehéz pillanatokban is sokat segítette elmaradhatatlan társa, a szemüvege.

Az "Iván" név, valójában "I van", ami az amerikai "I am" kissé gyengére sikerült magyarítása. Jelentése: "Én vagyok", ami bibliai környezetben a "Vagyok, aki vagyok" jelentést is hordozza magában. Ez utóbbi azért figyelemre méltó, mert Ivánt testvérei közül Péter állítólag háromszor is megtagadta, Tamás pedig állandóan a sebeiben vájkált.

Szülei étellel-itallal, meleg otthonnal, odafigyeléssel és sok-sok szeretette igyekezték mindenáron megakadályozni a kis Ivánka testi, lelki, értelmi és érzelmi fejlődését. Keserű sorsa az iskolai évek alatt csak fokozódott. A rengeteg játék, rajzolgatás, olvasás, mozi és szórakozás mellett, melyre minda könyörtelen szülők kényszerítették, szinte semmi ideje sem maradt a tanulásra. Még éjszaka - elemlámpával a takaró alatt - is Rejtő Jenőt kellett olvasnia, ha a szülei rájottek, hogy titkon a fizikát bújja.

Műszaki érzéke végül már semmilyen eszközzel sem volt visszafejleszthető, ezért a tanári kar egységes ellenállása és minden fondorlata ellenére, sikeres érettségi vizsgát tett egy építőipari technikumban. Ma már nincs az az erősítő, amit zenész társainak kettős védőfala ellenére ne tudna megközelíteni és egyetlen, elegáns mozdulattal leégetni. Egyesek állítják, hogy olykor magától is képes a 220-as vezetéket a hangfal helyett a konnektorba dugni, de ennek bizonyítására még túlélő szemtanú nem akadt.

Iván az, aki egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a tehetség nem szorítkozik egyetlen területre, hanem mindenben megnyilvánul. A rajzolás, írás és a zene mellett valamennyien, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy régóta a közelében lehetünk, ismerjük a divat terén kifejtett alternatív munkásságát. A férfi-fejfedők történetének "Lenin-sapka" szakaszában, a szakma a legnagyobb tisztelettel tartja számon Iván piros, sárga és egyéb korszakait. Hasonlók figyelhetőek meg privát életének nő-korszakaival kapcsolatban is, melyeknek a későbbiekben - talán a 70. Újpesti Jubileumi Iván Ünnepségsorozat alkalmából - érdemes lenne egy külön tanulmányt szentelni. Annyit azonban itt is meg kell említeni, hogy élete első és legnagyobb szerelme önmaga volt, akihez a későbbi szerelmei mellett végig hű tudott maradni. Úgy tűnik, mára már végleg rájött, hogy ő a nagy Ő.

Bár zenei alkotótehetségének nála méltóbb méltatására senki sem lehet méltóbb, mégsi veszem hozzá a bátorságot, mivel magam is - a korai gyöngyszemektől kezdve - nemcask hallgatólagos, de tevőleges elszenvedője vagyok soha véget érni nem akaró, nagy ívű opuszainak.

Aki hallott már Nesztor művet vagy netán játszott is, az bizonyára ismert azt a kíváncsisággal teli egyre türelmetlenebb várakozást, ami az első 20 perc után fogja el a gyanútlan műélvezőt. Ezt váltja fel a következő 20 perc reményteleség érzete. Aztán amikor az opuszon belöl a 17. már-már kódának tűnő részlet után felcsendül egy újatt 5/8+7/8+2/2-es tématöredék, akkor a hallgató kétségbeesésében, maradék erejét és bátorságát összekaparva, egy utolsó erőtlen kísérletet tesz arra, hogy kimeneküljön a kozetra, de... Iván - aki nemcsak szerzője, de minden esetben előadója is a saját műveinek, valamennyi máig ismert és ez ideáig még fel nem fedezett hangszeren - rávillanó, irgalmat nem ismerő tekintetétől visszaroskad ülőhelyére és az élvezettől végképp nem menekülhetvén, csendesen, hogy a művészt nehogy megzavarja önkifejező, akotói fázisában, maga alá piszkít.

A Mester és eddigi életművének nagysága eme rövid kis megemlékező tiszteletadás keretei között sajnos nem teszik lehetővé a további méltó méltatást, de minden bizonnyal megteszik majd ezt a jövő mindenre elszánt zenetudósai, s ha ők sem, akkor majd maga Iván.

2006.10.28-án,
Barátod: Tyutyu